A javasolt cím jelzi, hogy bizonyos értelemben a transzilvanizmus témakörének rendhagyó feldolgozására vállalkozik a szerző. Nem egy újabb összefoglalást olvasunk, de nem is a korábbi értelmezések tagadását, hanem az „egyveng” – a maga korában jelentéstelített, a későbbi, (jobbára irodalom-)történeti feldolgozásokban teljességgel mellőzött – fogalomkörének érvényesülését és kiterjedését az erdélyi gondolatban. A cím is sejteteti, hogy az olvasmányosságot tartja primér szempontnak, mi több, olykor oknyomozó stílusban merül el benne, ugyanakkor a tudományos értekezésekben kötelezőnek tekinthető pontos, minden kijelentést dokumentumokkal igazoló, ellenőrizhető, bibliográfiával alátámasztott módszertant alkalmaz, mindezt nem a tévedhetetlenség önhittségével.