A guineai utazás

A könyvről

 | „Ezek az írások nem azzal a szándékkal születtek, hogy valamikor helyet kapjanak egy kötetben” – vallja Papp Attila Zsolt költő, aki A guineai utazás írásaival folytatja azt a talán már kiveszőfélben levő hagyományt, amelyet szépírók generációi műveltek; hiszen a tárca, az esszé másfajta reflexiót tesz lehetővé, mint a vers vagy a próza. A guineai utazó a Gutenberg-kódex csomópontból indul, átvezeti az olvasót Erdélyen és a sivatagon, a Sinistra körzeten, az örök eső áztatta Macondón, Kazinczy levélbirodalmán, járványon és háborún, versen és szerelmen, magányon és családon, átgázolva az időn, ha úgy érzi szükségesnek. Minden sor, minden pillanat egy nagy, összefüggő térkép részévé válik – amely többek közt azt mutatja, hogy az irodalom, a film, a zene, a digitális éra új szokásai és kedvtelései, vagy éppenséggel egy ugrás a sztratoszférából hogyan formálja gondolkodásunkat, miként él tovább bennünk a múlt, és miért van szükségünk a szépségre akkor is, amikor a világ darabjaira hullik.