Thomas Schlesser: Mona szeme
Park Könyvkiadó, 2025
Érzékeny, szívszorító történet két generáció - egy kislány, Mona és nagyapja - kapcsolatáról, amelyben a művészet nem csupán esztétikai élmény, hanem az élet szeretetének, az igazi értékek megértésének kulcsa. A könyv kis művészettörténeti kalauznak is tekinthető, de több annál: az olvasó, miközben a látásvesztéssel fenyegetett Mona szemével értelmezi a párizsi múzeumok remekműveit a klasszikus reneszánsztól a kortárs művészetig, rájön, milyen erős lelki táplálékot nyújthat a szépség puszta szemlélete, amelyben képtelen "ki/lekapcsolni" az érzelmeket. (Makkai Kinga)
Babarczy Eszter: Apám meghal
Jelenkor kiadó, 2025
Babarczy Eszter naplóregénye úgy hat, mintha az olvasó saját élményeit idézné fel. A töredezett, intim bejegyzések erős érzelmi hullámzásokat ragadnak meg: a gyász, a harag, a szeretet és a megkönnyebbülés egymást váltó rétegeit. A könyv szembesít a családi múlt terheivel és azzal az ambivalens érzéssel, amely egy szülő elvesztését kíséri – azzal a nehéz folyamattal, amikor valakit el kell engedni, miközben a kapcsolat még tele van kérdésekkel. (Krisár Ildikó)
J. R. R. Tolkien: Karácsonyi levelek
Magvető, 2024
Fordította: M. Szabó Csilla, Falcsik Mari
Nemcsak imádom, de amióta megismertem, minden évben ír a Mikulás levelet a gyerekeknek. Nagyszerű varázsteremtő könyv. (B. Szabó Zsolt)
Murakami Haruki: Világvége és a keményre főtt csodaország
Geopen Könyvkiadó, 2019
Fordította: Erdős György
A két párhuzamos történetszálon futó, jobb híján “japán mágikus realista regény” kategóriába gyömöszölhető szövegfolyam egyfajta legális hallucinogén. Az író olyan természetességgel épít a külső és belső világok és utazások különleges összekapcsolásából eredő fordulatokra, mintha olyan szupererőket szívott volna magába, mint Hesse féktelen, súlyos fantáziája, Hemingway szenvtelensége, vagy Umberto Eco szövevényes jelentésrétegek iránti perfekcionista vonzalma. (Bakk-Dávid Tímea)
Király Kinga Júlia: Apa Szarajevóba ment
Kalligram Könyvkiadó, 2017
Amikor minden odavész, tárgyak, házak, tájak, de még az emberek is, felmerül a kérdés, hogy akik maradtak, tényleg élnek - éltek-e valaha egyáltalán -, és még egymásra találunk, vagy mi is az enyészeté leszünk az ő történetükben, mint ők a mienkben...? (Király István)