Az Illegalisták című regény nem feltétlenül a folytatása, mint inkább időbeli kerete Visky András Kitelepítés című művének: a történet a harmincas évek elején indul, és a kitelepítésből való hazatérés után ér véget, körbeölelve ezzel az előző regény eseményeit. Míg a Kitelepítés az anyai küzdelemre és az apa hiányára fókuszált egy gyerek szemszögéből, addig az Illegalisták a börtönbe zártak nézőpontját tárja fel, mintegy párhuzamos valóságot mutatva be ezzel.
Szabó Eszter
Formai szempontból a szerző ezúttal nagyvonalúan bánt az olvasóval: nem fukarkodott a vesszővel és a ponttal, a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron elhangzott beszélgetésen mosolyogva jegyzi meg, hogy úgymond megtanult jelentéses, rövid mondatokat is írni. Az elbeszélésmód a két regény ezt a fajta különbségét is kiemeli: amennyiben a Kitelepítés egy lélegzet volt, akkor az Illegalisták a légszomj.
A regény már a címével is párbeszédet kezdeményez: míg az idősebb generáció egy történelmi mozgalommal azonosíthatja az illegalista szót, addig a fiatalabbak számára egy teljesen más jelentést hordozhat. Az illegalisták azok a törvényen kívüli személyek voltak, akiket a kor veszélyesnek és államellenesnek bélyegzett, börtönbüntetésre ítélve őket. A hatalom számára kevésbé volt létjogosultsága annak, ahogyan gondolkodtak, ahogyan éltek, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a bebörtönzés, és az ott született történetek. A szerző valóságos embereket vitt fel a könyv lapjaira, ám elrejti őket. Úgy fogalmaz, hogy nem a valós személy, hanem a karakter mélyreható feltárása a cél. Számára íróként viszont egy tanulságos folyamat volt ezeket az életeket fikciós történetté formálni, ugyanis meg kellett ismernie az embert a nevek mögött. A megismerés folyamata pedig a saját önfeltárásunkat is elindítja, ami mélyre, akár a purgatóriumig is elvisz.
Mit jelent a börtön? Paradox módon a bezártság helye a szabadság helyévé lényegül át egy adott ponton. A szereplők boldogabban jönnek ki belőle. A könyv olvasása közben, éppen amiatt, hogy ennyiféle hang szólal meg benne, talán egy kicsit megértjük ezt az ellentétes érzést is. Mit jelent egyáltalán a szabadság? Szabadok vagyunk mi itt, akik ezt a könyvet a kezünkbe vesszük? Nem vagyunk talán mi is bezárva a társadalom által felkínált skatulyákba? Talán el sem tudjuk képzelni, hogy mit jelentett ezeknek az igazságtalanul bebörtönzött embereknek a megaláztatás, a karaktergyilkosság, amit elkövettek ellenük, de valamit azért sejtünk abból, hogy mit jelent folyamatos szorításban élni.
És ha már itt tartunk. A regény egyik központi kérdése - mennyit ér egy eszme? Megéri-e érte átgyalogolni egy emberi életen? És ha megtettük, igaz marad-e az, amit képviselünk? A szerző morális álláspontja világos: aki szembefordul az emberséggel, annak az eszméje nem maradhat tiszta. A gonosz eszközökből sosem származik jó dolog. Egyszerűen nem szabad semmiféle körülmények között átgyalogolni egy emberi életen.
Egy másik fontos aspektus a szentség fogalma. Visky szemében nem az a szent, aki tiszta, hanem az, aki vállalja, hogy lemegy a mocsokba. Ez a szentről alkotott kép az ő fejében leginkább nőnemű - míg a férfiak hősök akarnak lenni, a nőknek a puszta létezéssel van dolguk. A szentség ugyanakkor az emberi test teljes valójának megismerése – aminek a szerelem is ugyanúgy a része, beszéljünk ennek a profán értelmezéséről, vagy akár a szent szerelemről. Ezért a szerzőnek nagyon fontos volt az, amikor rábukkant nagy szerelmekre. És ennek a kihívása is, hogy ezt miként tudja megírni egy ilyen történetben.
A regény tétje viszont mindenképpen az, hogy miként születik meg az olvasóban - fogalmaz a szerző. Tulajdonképpen mindegy, hogy mit és hogyan gondol az író egészen addig, ameddig az olvasó kézbe nem veszi a könyvet, tulajdonképpen életet nem lehel ezekbe a karakterekbe, és el nem indul a történet.
Visky András Illegalisták című, a Jelenkor Kiadónál megjelent regényéről a szerzővel Daray Erzsébet beszélgetett a 31. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron november 13-án, csütörtökön.
Fotók: Szigeti Szenner Szilárd
