Emlékezz a jövőre! Gondolatok a 31. könyvvásár mottójáról

Harmincegy év! Több mint tizenegyezer háromszáz nap. Majdnem fél emberöltőnyi idő. Ennyibe általában belefáradni, belefásulni, beleöregedni lehet. Csakhogy én a könyvvásár szervezésének lehetőségével megkaptam az esélyt és a feltételeket, hogy minden évben újra meg újra megifjodjak, tanulhassak, gyarapodjak tudásban, szellemben és lélekben, hogy méltó tartalommal töltsem meg az ajándékba kapott csodát: az életemet. Ezért is örök hálával köszönöm Nektek, marosvásárhelyiek, hogy közös örömünkre és elégtételünkre évről évre elvárjátok, a könyvek iránti érdeklődésetekkel fenntartjátok és azok megvásárlásával lényegében eltartjátok ezt az eseményt. Emlékezzetek tehát a jövőre! (Káli Király István)

Ismét fordult egyet az esztendő kereke — és vele együtt mi is továbbgördülünk az időben, történetekkel, gyerekekkel, könyvekkel. Tizenöt éve kísérem a fiatal olvasókat ezen az úton, és minden évben újra megtapasztalom, hogy az olvasásban a múlt és a jövő kezet fog. Minden elolvasott könyv egy apró emlék, amely beépül a jövőbe. Mert a könyvekben nemcsak a múlt szólal meg, hanem a jövő is emlékezik ránk — azokban a fiatal olvasókban, akik most kezdik írni a saját történetüket. Hiszem, hogy az olvasás így tartja mozgásban az időt: összekapcsolva múltat jövővel. (Makkai Kinga)

„Emlékezz a jövőre!” Álmodjunk olyan jövőt, amelynek jelenére majd szívünk melegével gondolunk vissza. Építsük történetekből, őrizzük meg könyvekben, és szőjük tovább az emlékezés láthatatlan fonalát. A Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár időutazásra hív - gyerekeket és felnőtteket, fiatalokat és időseket -, hogy együtt fedezzük fel: a jövő ott kezdődik, ahol a képzelet lapozni mer. (B. Szabó Zsolt)

A könyv ünnep. Az olvasás időkapszula. Az olvasásra neveléssel pedig mi magunk teremtjük azt a jövőt, amelyre majd emlékezhetünk. (Király István)

A történetek utat nyitnak arra, hogy megértsük a múltat. Van, hogy ez sebeket tép fel, máskor pedig emlékeztet rá, hogy miért érdemes élni. A szebb jövő reményében akarunk jobb emberek lenni, ezért kell hát olyan szépirodalmat olvasni, amely segít nekünk ebben a folyamatban. (Szabó Eszter)

A könyvek nemcsak régi sztorikat mesélnek, hanem segítenek elképzelni az is, ami ezután következik. A jövő nem teljesen ismeretlen, mostani álmainkban, döntéseinkben, félelmeinkben épp formálódik. (Krisár Ildikó)

A szorongás a jövő emléke, legalábbis Cioran definíciója szerint. Ám a jövő emléke lehet a remény és képzelet mozgósításának hajtóereje is. Így lesz a szorongásból felelősség, a felelősségből tett. És így születnek az írók, olvasók is. (Bakk-Dávid Tímea)

*A szöveg rövidített verziója megjelent az idei Vásárlap belső oldalán.

Fotó: Barbócz Zsolt