Azt szokás feltételezni, hogy egy író akkor kezd a gyerekirodalom felé fordulni, amikor ő maga is szülővé válik, gyerekei lesznek, és onnantól fordul (vissza) az érdeklődése a mesék, fantáziavilágok teremtése irányába. Ez nagyon sok íróra nem igaz – például Szabó Róbert Csabára sem.

A Vajon Nagyi-történetek egyik régi, első változata még abból a korszakából származik, amikor nemhogy apa nem volt még, de a feleségét sem ismerte – derül ki az íróval a 31. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron készült helyszíni rádióinterjúból. A Gaga rádió Dumaduba helyszíni stúdiójában B. Szabó Zsolt beszélgetett Szabó Róbert Csabával. A beszélgetés meghallgatható Spotify-on:

1.rész

2.rész

3.rész

A marosvásárhelyi Látó szépirodalmi folyóirat szerkesztőjének első meséit a Cimbora folyóirat hozta le folytatásokban. A Vajon Nagyi-mesék végső formájának megszületéséhez azonban kellett egy társalkotó, az illusztrátor: Orosz Annabella. „Csodálatos ember, csodálatos illusztrátor, és egyből megértette, mit akarok, én is értettem, hogy ő mit akar, és azóta együtt dolgozunk. Elképzelhetetlennek tartom a gyerekirodalmi munkásságom Annabella rajzai és munkái nélkül” – fogalmazott az író.

A 2017-ben megjelent, a Verespatak-ügyet tematizáló Vajon Nagyi és az aranyásók, valamint a 2020-as Vajon Nagyi és a száguldó város után várhatóan 2026-ban jelenik meg a Vajon Nagyi harmadik része. De a hatéves szünetben sem hanyagolta a gyermekirodalmat az író, hiszen két ifjúsági regényt írt még: a 2022-es Újratöltés a videójátékokat tematizálja, annak a problémáját, hogy mennyire bele lehet ragadni ebbe a világba, mennyire nehéz kiszállni belőle, és mennyi idejét elveszi egy kamasznak. A 2025-ös A cipzárkovács pedig a legfrissebb megjelent gyerekkönyve: a főhős szülei külföldön dolgoznak, ő pedig itthon próbál boldogulni. A kisregény a 31. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár olvasójátékában az 5-6. osztályosok számára meghirdetett könyv volt.

Szabó Róbert Csaba nem ódzkodik az aktuális, vagy éppen nehéznek tartott témáktól a gyerek- és ifjúsági regényeiben sem. Ami fontos számára, hogy a történetnek pozitív kimenetele legyen, emellett szerinte elengedhetetlen a humor is. „A humorral egyébként nagyon jól fel lehet oldani bármilyen kínos helyzetet. Olyan karaktereket, olyan mellékszálakat kell bevinni, ami oldja ennek a nagyon nehéz témának a komolyságát, és segít a befogadhatóságában. Másfelől meg én úgy képzelem el - és ez az én vágyam, és ezért is írja, hogy 10-től 100 éves korig -, hogy felnőtteknek is szólnak ezek a könyvek. Kisebb gyerekeknek a szülők olvashatják ezeket a történeteket, ami alkalmat ad arra, hogy beszélgessenek, kapcsolódjanak egymáshoz.”

Miután megírta A cipzárkovácsot, jött rá arra, hogy valójában ő is abban a helyzetben volt, amiben a kisregény főhőse. „Szilágysági vagyok, egy kis faluban éltünk, és Romániában a '90-es évek közepén összeomlott az ipar. Apám gyárban dolgozott, megszűnt a munkahelye, és elkezdett kijárni külföldre, Magyarországra. 30 napot lehetett abban az időben ott lenni, kellett jönni haza útlevelet pecsételtetni, útközben volt, hogy kirabolták... szóval mindig aggódtunk érte. Tehát végülis nekünk sem volt otthon édesapánk, éveken keresztül.”

Szabó Róbert Csaba gyerekként sok mindent olvasott, és íróként abból indul ki, mi az, ami őt gyerekként érdekelte volna. Ezért szeret kalandos, cselekményközpontú történeteket alkotni, amely gazdag fordulatokban, humorban. A poénokat szokta tesztelni a gyerekein is, figyelembe veszi a véleményüket, és szükség esetén módosít, változtat a szövegeken. Fontos számára a gyerek és kamasz olvasók véleménye: amikor egy tévéműsorban egyszercsak elhangzik, hogy a meghívott gyereke akkor kezdett el újra olvasni, amikor kezébe került A cipzárkovács, az egy elképesztően jó visszajelzés.

A 2016-ban megjelent Alakváltók után kilenc évvel jelent meg új, felnőtteknek szóló regénye, a Pokoltó, amelyet a 31. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron mutattak be (a regény adatlapját lásd itt https://konyvvasar.ro/kiemelt-konyvek/pokolto). „Ez egy erdélyi történet, de Erdélynek egy kevésbé ismert szegletébe visz el, az én szülőföldemre, tulajdonképpen a Szilágyságba, azon belül Szilágysomlyóra. Két síkon játszódik a regény, az egyik a negyvenes évek, amikor Észak-Erdélyt visszacsatolják Magyarországhoz, ez játszódik a somlyói részen. A történet jelene az 1977-es bukaresti földrengés. A két síkot a főszereplő személye köti össze. '77-ben vagyunk, kitör a földrengés, és a főszereplő, ez az Ila nevű nő kénytelen visszatérni emlékeiben is, és szinte fizikailag is a múlt helyszíneire, és szembenézni a traumáival.”

Az író az Erdély Tv stábjával, Kányádi Orsolyával és Szigeti Szender Szilárddal ellátogatott Szilágysomlyóra, az anyagból dokumentumfilm készült Pokoltó – egy regény helyszínei címmel, amelynek egy részletét először a 31. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron tartott könyvbemutatón vetítették le. A riportfilm megtekinthető itt: