Mutasd, mit olvasol, és megmondom, ki vagy.
Na jó, nem éppen, csak majdnem.
Könyves toplista az utóbbi hónapok számunkra legemlékezetesebb olvasmányaiból:
🤔Mohamed Mbougar Sarr: Ugyanolyan emberek
Mi az ára annak, hogy a dogmák ránk kényszerített világában önmagunk legyünk? Megvan-e hozzá ez eltökéltségünk és az erőnk akkor is, ha sejtjük, hogy ez mivel jár? (✍️Káli Király István)
🔯Bernáth Zsolt: A csodák hiánya
Számomra több okból is ez a legfontosabb 2025-ös könyv, vagy egyáltalán az utóbbi évek legmeghatározóbb olvasmánya, de nyugi, nem fogom mindet felsorolni. Ez a könyv ifjúsági regény... már kamasz kortól olvasható. (Lehet, hogy kamasz maradtam?!) Bernáth Zsolt fantasztikusan tud játszani a történettel, elképesztő érzékkel tudja adagolni a történelemhű és fiktív eseményeket, mérlegelve egyik vagy másik pillanatnyi fontosságát. A történet helyszíne Budapest. Az az 1942-es Budapest, ahonnan emberek ezreit küldték munkaszolgálatra vagy egyenesen haláltáborba. Ezt a (kollektív) traumát mai napig lehetetlen feldolgozni... Hány magyar író és költő veszett oda? Bernáth Zsolt A csodák hiányában maga Rejtő Jenő az a szereplő, akit kilakoltatnak, könyveit betiltják, majd bezúzzák, aztán munkaszolgálatra viszik. Úgy élem meg ezt, mint a két kiskamasz a történetben: Adrián és Lilla. Empátiával, dühvel, tehetetlenséggel. (✍️Király István)
🥗Han Kang: Növényevő
A Növényevő az egyik legkülönlegesebb regény, amelyet mostanában olvastam. Különös, mély, megindító, provokatív. Szerzője az 54 éves dél-koreai Han Kang, a 2024-es Irodalmi Nobel-díj győztese. A regény egy egyszerű, mégis meghökkentő alaphelyzetből bontakozik ki: a főhősnő, Jonghje úgy dönt, hogy vegetáriánus lesz, ami látszólag ártalmatlan választás, ám családja és környezete számára ez a döntés érthetetlen és elfogadhatatlan lázadássá válik.
A regény rétegei a társadalmi elvárások, a női test feletti kontroll és az egyéni szabadság kérdéseit érintik. Han Kang letisztult, költői nyelvezettel ír, amely gyakran szinte hipnotikusan hatott rám. Az erőszak, a szabadság és az identitás kérdéseit szokatlan és nyugtalanító formában vizsgálja, a regény pedig a maga groteszk szépségében szinte egyszerre taszít és vonz. (✍️Makkai Kinga)
🥀Sally Rooney: Intermezzo
Gyász, féltékenység, egy trauma egyénen túlgyűrűző hatásai, titkolt/tiltott viszonyok tárulnak fel a népszerű ír szerző legfrissebb regényében. Két testvér és szeretteik életébe kapunk betekintést három szereplő belső monológjain keresztül, dublini miliőben, oroszos beütésekkel. (✍️Krisár Ildikó)
🦅John Williams: Butcher’s crossing
Bár alapvetően hideg tájakon játszódik, nekem mégis John Williams Butcher’s crossing című regénye volt a kedvencem. Nem titok, hogy rajongok mindenért, ami Amerika, ez a történet pedig a velejéig hatol a bölényvadászok lelkébe. Egy olyan korban játszódik, amikor az utolsó fénykorát éli ez a szakma, és megmutatja azt, hogy miként válik szépből rúttá, létfontosságúból szégyenteljessé. Az emberi lelkiismeret szúrásáról is szól még ez a könyv, arról, hogy a gonosz és kegyetlen akkor is ott lapulhat bennünk, ha mi magunk meg vagyunk győződve arról, hogy nemes szándék vezérel az utunkon. (✍️Szabó Eszter)
✨Goran Vojnović: A fügefa
Nekem a legnagyobb meglepetés A fügefa volt, Goran Vojnovićtól. Bár egy tipikus szocreál családregénynek indul, már a könyvnek a közepénél egy varázslatos, mágikus utazásban lesz részünk, főleg közép-kelet európaiként nagyon sajátosan ismerős környezetben és helyzetekben, mindezt olyan érzékenyen megírva, amivel nagyon ritkán találkoztam. Ezen kívül nekifogtam Az idő kereke sorozatnak (Robert Jordan), amit egyébként a fantasy irodalom egyik legfontosabb alapköveként emlegetnek. Készült róla egy filmsorozat is, amit a harmik évad után elkaszáltak, és ezután gondoltam úgy, hogy én mindenképpen szeretném megismerni a teljes történetet. (✍️B. Szabó Zsolt)
💥Jászberényi Sándor: A lélek legszebb éjszakája
Tudom, tudom, illik mindig idei vagy max tavalyi kiadású könyvet olvasni, nem ősi klasszikusokat, mint a mező barmai. De mit csináljak, tényleg úgy gondolom, hogy ez az egyik legjobb novelláskötet, amit életemben olvastam, kb. az Oroszlánbőr óta William Somerset Maughamtól. Alkalmas szekundér PTSD kiváltására, és lehet kutyaharapást szőrével alapon használni a lélek sötét éjszakáin. És ha napsütéses nappal egy novella után felnézel, és a tengerparton jóléttől dagadozó turisták vonulásába feledkezel, úgy sepred le magadról az antropocén gőg utolsó foszlányait, mint a homokot. Úgyis újra betemet majd. (✍️Bakk-Dávid Tímea)
